1.rész
Életem értelme
Iskolába jártam,mint minden más gyerek.Játszottam,mint a többiek,néha hülye voltam...De ezt nem érdemeltem meg!
Mikor suli után haza mentem,olyat láttam,amit nem kellett volna.Minden vérben ázott.A falak,a padló és a többi tárgy.A szűleim keresve rohangáltam fel-le a házban,de semmi válasz.Mikor a nagyszobába értem,sokkolo dolog fogadtatott.A szűleim...vérben ázva a földön.Éreztem,ahogy könny csordul le arcomról és kérdések áraszják el az agyam.Megmagyarázatlan kérdések.A fájdalom amit éreztem,felemésztő volt,s szavakkal nem lehet leírni.Hirtelen minden sötét lett és fáradtnak éreztem magam.A hátamon valami meleg fojt végig..Fájdalmat éreztem,de hamar enyhült,szemem lassan lecsuktam és álomba szenderültem.
Mire magamhoz tértem,egy ismeretlen helyen találtam magam.A helység elhagyatotnak tűnt és unalmasnak.Hirtelen pattantam volna fel,de a hátam benyílalt.
Mikor vissza estem jutott eszembe,hogy mi történt velem.Leszúrtak.Azt hittem meghalok.Magamban gondolkoztam,nem is kis ideig,de valaki megzavart.
-Hé,hát ez felébredt!
Fura hangja volt,mint akit kiheréltek és egy sárga maszk volt rajta.Rögtön egy hülyegyereknek képzelem.Mint egy mandarin,szó szerint,hogy nézhet ki igy valaki?
-Jól vagy?
Ezt viszont már egy lágy hangú férfi mondta.A szemei gyönyörüek voltak.A körmei feketére voltak feste,mint a haja színe.A ruhája,hogy is mondjamolyan volt mint egy köntös feketébe és vörös felhökkel rajta.Ilyen ruhája volt a mandarin fejünek is.Bárhogy is nézem,ez igy hülyén hangzin,ki hord mandarint a fején?!
-E-elnézést,de kik önök és,hol vagyok?
Idegenek,az biztos,jó benyomást kell tennem rájuk,hogy segítsenek.Pedig,mennyire utálom,ha én vagyok a jó kislány...
-Ne játszd meg magad!
Szóltak mögülem és éreztem,hogy komolyan gondolja.
-Tudom,hogy nem ilyen vagy,ezért nem kell megjátszanod magad!
Erre már hátra fordultam és egy ezüst haju fiú fogadott mögöttem.A haja hátra volt nyalva,mit ne mondjak,nem volt egy sexy srác szerintem...
-Ne támadd már le!
Egy újabb fiú került elő,de ö már nem egyedül volt.Még hat ember állt mögötte.Így,ha mindet együtt nézzük akkor összesen 10-en voltak.
-Hogy kerültem ide?
Kérdeztem már komolyabban.
-Véresen megláttalak,ezért elhoztalak ide.
Hát,ez hülye kérdés volt,hiszen tisztán emlékszem az esetre.
-Mindegy,köszönöm azt,hpogy vigyáztatok rám,de én most mennék is!
Felpattanva,közbe egy kicsit megszédülve,de nagy nehezen kivánszorogtam az ajtón.
-Nem mész sehová!
Szólt a narancs hajú fiú.
-Már miért is nem?
-Mert megláttad a rejtekhelyünk.
-És érdekel ez engem?
-Meggondolom nincs is hova mennem.Vagy tévednék?Azok nem a te szűleid voltak?
-De,de most sietek.
-Ha azt mondta nem mész,akkor nem mész.
Mondta ezt egy fura maszkos férfi.
-Ti kik vagytok,hogy csak igy parancsolgatni kezdtek?Azt csinálok amit akarok!
-Hát nem egészen.
Szólt a begumizott szőke haju fiú.
-Miért nem?
-Maradj csöndben és ülj vissza,majd én elmagyarázom.
Mondta egy lila haju lány,nagyon szép volt.
-Ez az Akatsuki,mi egy titkos szövetség vagyunk.Mivel ide jöttél,vagy van valami erőd,hogy túl élted,vagy csak épp mázlid volt,de akkor most megölünk,mert ezt láttad.Ha az első vagy és van képességed,akkor választhatsz,vagy belépsz vagy vége az életednek.Melyik?
-Nem hinném,hogy van vallami képességem...
-Ezt könnyen kiderithetjük.
Szólj hozzá!
Nincs hozzászólás.
