Oh,én és az eszem ^^" csakis elfelejteni lehet a dolgokat közzé tenni <>.
10.rész
Váratlan látogató
Kényelmetlenül érzem magam,kiakarom nyitni a szemem,de nem megy.Hallom a hangokat és,hogy mindenki aggódik,de akkor sem megy.
Bármennyire is erőlködök,csak fölösleges erőfeszitésnek tünik.Érzem,hogy valaki a kezem fogja,de nem tudom ki az.
-Felébredt?-kérdezte valaki aggodó hangon.
Lassan kinyitottam a szemmem és mindenki körülöttem volt,amin meglepődtem,nem hittem volna,hogy ennyien aggódnak majd értem.
-Oh,én jól vagyok-ültem fel az ágyon és töprengtem el azon,hogy miért okozok és ennyi gondot.
-Ne aggódj,már nem lesz semmi baj!-mosolyodott el Konan.
-Nem,tényleg nincs semmi baj és sajnálom,hogy már megint velem van a baj!
Épphogy befejeztem a mondatott,mikor valamit hallottunk az ajtó felöl...Ez nem tartott sokáig,mert ez után rögtön be is nyitottak.
Mindenki meglepetten és bósszusan nézett az illetöre,csak én nem.Az ajtóban állo személy Sasuke volt,egy száll rózsával a kezében.(azt sosem tudtam,hogy hogyan kell írni a szállat szál v száll? :( )
-Sasuke?-förmedtek egyszerre a fiúra,aki csak ellökte öket és oda sétált hozzám.
-Minden rendben?-kérdezte lágy hangon.
-Persze!-szoritottam ökölbe a kezemet.
-Milyen jóba vagytok...-mondta Konan-Velem jönnél egy percre Miyaki?
-Öööh,felölem.
-Mi addig elbeszélgetünk Sasukéval-mondták a fiúk mély gonosz hangon.
Konan átrángatott a szobájába és leültetett az ágyára.
-Mi ez?Te ésSasuke?Nem Itachit szereted?
-Nem történt semmi sem!-pirultam el-CSak az van,hogy már nem tudom kit szeretek.Sasuke...valahoyg másabb érzelmeket táplálok iránta.
-Rendben ez eddig oké,de az,hogy tudja hol vagy...szabályt sértettél,kikell rúgnunk.
-De én nem mondtam neki semmit az Akatsukiról!Azt se tudom,hogy talált meg!Hidd el!Kérlek!
-Nehéz elhinni,hogy csak úgy magáttól rád bukkant,vagy a szíve vezetett hozzád!
-DE komolyan mondom,hogy nem mondtam semmit!A barátnőm vagy kérlek higgy nekem!
-Igen a barátnőd vagyok,de közben,az alakúlat tagja!
-Elég!Lesz ahogy lesz!Ha kiakartok rúgni,majd kirúgtok,még a fiúknak is dönteniük kell-mondtam valamit mentségként ijedtemben
-Ez igaz...
-Oksi,akkor ezt megbeszéltük,de egy fontos dolgot szeretnék kérdezni...
-Mi lenne az?-kérdezte Konan.
-Úgye nem lehetséges a szerelem az Akatsukiban?
-Igen,ez egy alap szabály...
-Akkor te...öhh...kinek az alsója van a földön?-tettem fel ezt a kínos kérdést.
Láttam amint barátnőm hófehér arca a paradicsom színét kezdi átvenni és nevetni kezdtem.
-Nem modnom el senkinek!Tudok titkot tartani.
-Oké,szóval Pain és én együtt vagyunk...
-Komolyan?
-Igen,egy ilyennel nem viccelnék!
-Nem kéne le mennünk?
-De,már egy ideje egyedül vannak a fiúk.
-Sasuke?-kérdeztem,mert nem láttam.
-Elment.-válaszolta Zetsu
-Ja,Miyaki,gyere velem!mondta Itachi sértődött arcal
***
-Tessék?Mi volt olyan sürgős?
-Ez!-csókolt meg hirtelen.
A testem meleg bizsergés árasztotta el és úgy éreztem,menten elolvadok.A szívem hevesen vert és ez az érzés nem maradt abba.
-Hagyjál!-húzódtam el és néztem rá piros arccal-Ez..ez most mire volt jó?Komolyan nem értelek!
Indultam volna mérgesen,de megfogta a kezem és visszarántott.
-Te vagy az aki semmit nem ért?Egyik percben még odáig vagy értem,a másikban meg hűvös vagy és ezek után még a testvéremmel is kikezdesz!
-Én nem kezdtem ki vele!
-Akkor mit keres itt?Miyaki én szeretlek!De úgy látszik,te ezt nem érted!Mindegy is mit mondok,csak a testvéremmet láttod!Ha ennyire szereted,miért nem vagy vele?
-Nem,te ezt nem érted!
-Én mentem,ha mondani valód van mond máskor,most nem vagyok hajlandó beszélni veled.
Mit csinálok?Miért nem állítottam meg?Hülyén érzem magam,de Sasukéhoz kell mennem,hogy tisztázzuk a dolgokat...