12.rész
Hozzám tartozol
Hohho,végre túlestem már három dogán~ ˇ^ˇ
-Öööö ez én voltam!-próbáltam félre vezetni
-Azt nem hinném!
-De...
Barátnőm tört rántva rohant a kislány felé.
-Konan ne!-orditottam de ez nem használt.
A nagy hangzavarra a fiúk is lejöttek és mit sem sejtve néztek rám.
Barátnőm meghökenve nézett a kislányra aztán rám.Nem tudtam mit fog mondani és már éreztem,hogy ez igy nem lesz jó,de teljesen más történt mint mire számitottam.Látta,hogy nem akarom ,hogy bántsa ezé
rt mosolygott és felállt,majd oda jött hozzám.
-Most nem köplek be,de tegyél valamit,hogy ne vegyék észre-kacsintott.
-Naaaa,itt állunk már egy ideje,de még mindig nem tudjuk mi történt~.-mondta gúnyos hangon Tobi és a fiúk csak bologattak.
-Semmi,csak bejött egy bogár,egy nagyon nagy bogár és leakartam csapni,de Miyako féltette és ezért orditott,tehát semmi különös.-mondta nevetve barátosném.
-Istenem,én meg már azt hittem baj van-mondta nevetve Pain.
-Jaj gyerekek későre jár-mondtam nevetve .
-Eléggé-mondta Itachi
-Ezt úgy értette Itachi,hogy elég késön jöttél haza,hol voltál?-bökdöste barátját Hidan.
-Hidan!-szólt rá kicsit pirulva.
-Csak sétálni indultam...-mondtam enyhe mosollyal az arcomon.
-Igen,csak...-jegyezte meg itachi.
-Háát akkor én megyek a szobámba...-próbáltam a csendet megtörni.
-REndben,jó éjt!-kacsintott Tobi (attól,hogy maszk van rajta tisztán látom mit csinál)
Felsiettem a szobámba és az ágyamra dölve gondolkoztam.Egy nagyon rossz dolog ugrott be!
Lent hagytam a kislányt és a fiúk lent vannak! Gyorsan fogtam magam és rohanta
m le amilyen gyorsan csak tudtam és szerencsémre Tobiék,a kanapén ülve tévéztek.Nagyot sóhajtottam és a kislányhoz siettem,aki már nagyban aludt.
De kis aranyosan alszik >< De hogyan fogom felvinni???
Erre eddig nem is gondoltam,még Itachiék is ott tvznek.
Meg van!Bele rakom a kukás zacskóba!Najó ez még viccnek is rossz.Felemeltem a kislányt és lábujjhegyen próbáltam felmenni a lépcsőn,de Hidan hátra fordult.
-Mit cipelsz ennyire?-kérdezte furcsa tekintettel.
-Csak egy kis nassolni valót-mosolyogtam.
-Elfogsz hízni!-nevetett.
-Jaj,hát az nem számit!-nevettem és mentem tovább
Sikeresen megúsztam,pedig épp eléggé feltünő volt,hogy egy kicsit a derekam is megnött,de semmi baj.
Végre felértem a szobámba és betakargattam a kislányt.Döbbenten néztem az órát,hogy már ennyi az idő és nagyjából még semmit sem csináltam.
Összeszedtem a cuccaim és indultam zuhanyozni,mert éppen senkisem volt.
Mikor már javában magamat mostam egy kicsit leállitottam a zuhanyt,hogy normálisan elkenhessem magamon a tusfürdőt.
Tök nyugisan álltam a csöndben,mire ajtó nyitást hallottam,azt hittem csak képzelödök,ezért tovább zuhanyoztam...
***
Itachi...
Beléptem a fürdöszobába,mert nem hallottam,hogy ment volna a zuhany,de amint beléptem az elindult.Egy ütő állt meg bennem és éreztem,hogy nem tudom,cask ugy annyiban hagyni és ki sétálni,kíváncsi voltam rá kiaz .Egy kicsit közelebb merészkedtem és vettem észre a függöny mögül felcsapodó fekete haj tincset.Egíyből rájöttem,hogy ez Miyako és elég nehéz volt türtőztetni magamat.
***
Kezdtem egyre jobban félni,hogy bejött valaki és ez nem a képzeletem szüleménye.Hirtelen a függönyöm elhúzodott én meg összerándultam ijedségemben és a szemeim becsuktam.KErestem valamait amit gyorsan magamra kaphattam.Szerencsére kéznél volt egy ruhadarab és abba belebújva már kevésbé éreztem a félelmemben.Egy meleg test simult hozzám és simitott rajtam végig tulajdonosának keze.
-Sajnálom Miyako,nem tudom türtöztetni magam-hallottam meg Itachi hangját.
-Itachi?Te meg mit keresel itt?
-Bejöttem,mert azt hittem senki sincs itt,de a végén idáig fajult a helyzet,kérlek fogadd el én szeretlek és nem fogom hagyni,hogy a szíved Sasukéé legyen.Te csakis hozzám tartozol.-sutogta.
-Itachi...-mondtam hallkan és felemeltem a fejem,hogy a szemébe tudjak nézni.
Lassan közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt én meg nem tudtam neki ellenállni és könyen adtam magam át a csók szenvedéjének.
De a dolgok tovább zajlottak és egyszer csak elértünk a megállj ponthoz,amit már rég megkellett volna neki mondanom,de nem megy.A meleg csak úgy árad a testembe és kellemes bizsergés jár át.lassan húzta le rólam a ruhát és csókokal halmozott el.Ilyen csodálatos érzést még sosem éltem át.LAssan megtörtént a dolog amitől eddig nagyon féltem,de már nem elleneztem és nem is akartam.
-Itachi,én szeretlek...-sugtam neki
-Én mindenél jobban téged-mondta szenvedélyes hangon.
-Nem kéne vissza menned egyébként Tobihoz?-kérdeztem kicsit aggódo hangon.
-...tényleg...de te nekem mindenél többet érsz és még az se érdekel,hs Tobi ezért megutál.
-Na ne hülyéskedj,ez sosem történik meg!-nevettem.
Lassan átöleltem Itachit és a fülébe sugtam késöre jár.
CSókot nyomott a homlokomra és aranyosan rám mosolygot.
-Szeretlek,de most már tényleg késö van és gondolom fáradt vagy.-mondta megértő
Felöltözött és ki ment vissza a fiúkhoz.