Nem olyanak írtam le a házat,ahogy valoban kinéz,ez a saját elképzelésem! :)
6.rész
Mindenek a kezdete
Miért érzem ezt a borzalmas érzést?Miért nem lehet?NEM!Ez nem az!Nekem senki nem tetszik,igy nem nagyon tartozik rám!Igen...senki.
Most jövök rá,hogy engem bevettek az Akatsukiba!De nem tudok semmit.Most mihez fogok kezdeni.Valakivel beszélnem kéne.
Én csak gondolkozok és gondolkozok és aztán jövök rá,hogy Pain még mindig előttem áll.
-Bocs,hogy megzavarlak a gondolkodás közben,de szerintem emgkéne mutatnom a szobád-mondta.
-Öh,igen...
Kivezetett a szobából és meglepetésemre nem is olyan komor ez a ház,nem,hogy színes volt,még az egyik fal tiszta graffiti volt.
Szerintem Pain látta,hogy a graffitit nézegettem,ezért megszólalt
-Az ott Kisame fala,ha vesteni akarsz vagy valami,azt a szobádba tedd.
-Rendben-válaszoltam,de eléggé érdekesnek találom,hogy csak igy festegethetek.
-Addig minden rendben van,mig nem zavarod a nyugalmunkat.
Mintha a gondolatomban olvasott volna,ezt teljesen úgy mondta.
Minden szép tiszta volt,mintha nem is csak egy lány lakna itt!
A konyha nem volt nagyon tágas,de éppen elég volt,hogy kényelmesen lehesen közlekedni benne.
A konyhából a nappaliba lehetett átjutni onnan pedig egy lépcső vezetett a szobákhoz.Fenn az emeleten volt a mosdó a fürdövel együtt.
Egyszerüen nem lehetne megmondani,hogy kik élnek itt.
-Ez a szobád-bökött a velem szembe lévö ajtora.
-Rendben-ezzel a lendülettel fogtam a kilincset és gyorsan lenyomva,már a szobában teremtem.
-Ne számits semmire,mindent magadnak kell megcsinálnod,a köpenyed a szekrényben van,lehet kikéne mosnod,elég régotta nem használta senki sem.
Nem mondtam semmit,inkább hamar kinyitottam a szekrényt és vette fel a köpenyem.
Gyorsan hátra fordultam,de észre sem vettem,hogy Pain az elöbb ment ki a szobából.
Itt fogok élni!Számomra egy teljesen új élet kezdödik!Új barátokkal és kalandokkal.
Most pedig keressük meg Konant!
Merre lehet?
Nagyából már tudom is mi hol van,mert mire megtaláltam Konant bejártam az egész házat.
-Konan?
-Tessék?-kérdezte eléggé érdekes tekintettel.
-Zavarok?
-Hát tulajdon képen most éppen...
-Öhh,hát akkor...
Mi várjunk,nem sétálhatok csak úgy ki!
-Tudod mit?Mégsem megyek el!
-Mond gyorsan a mondani valód,dolgom van!-nézett rám mérgesen.
-Hát,csak beszélni szerettem volna veled.
-Rendben-nézett rám már lágyabban.
-Igaz,az,hogy a szerelem tilos?
-Miaz?Csak nem beleszerettél valakibe?-mosolyodott el.
-Nem...csak,ez tényleg igaz?
-Igen,de,ha valami történe csak gyere hozzám és sajnálom,hogy gonosz voltam.
-Semmi baj,gondolom,hogy megvolt rá az okod.
Megkönnyebülten mentem ki,de miért is?Nem ezt akartam?Hülye vagyok és ostoba...
Folyton Itachi képe villan be!DE NEM!NEM SZERETEM!